Megoldásra váró rejtélyek

Az emberiség történetében rengeteg olyan felfedezés van, amelyre a tudomány mai állása szerint nincs elfogadható válasz. Ezek a rejtélyek közé tartozik egy bizonyos kristálykoponya is, amelyet 1927-ben Albert Mitchell-Hedges fedezett fel Közép-Amerikában. Az archeológus a vadonban különleges leletek után kutatott, és egy feltáratlan maya település nyomait vizsgálva, amelyet teljesen benõtt a buja növényzet, úgy döntött, hogy felgyújtja az õserdõt. A buja növényzet ugyanis teljesen benõtt egy területet és hagyományos módszerekkel lehetetlen volt feltárni a lelõhelyet. A lángokban háromhektárnyi terület veszett oda, de miután a füst eloszlott, az expedíció tagjai elképesztõ felfedezéssel szembesültek. Egy hatalmas, páratlanul kiépített és kiváló állapotban fennmaradt települést tártak fel, amely számos piramist és egyéb épületet számlált. A feltárások során Mitchell-Hedges expedíció egyedülálló leletre bukkant, amely élesen megosztotta a régészet-társadalmat. A furcsa lelet egyesek szerint boszorkányos ügyességgel létrehozott hamisítvány, mások szerint a XX. század legfontosabb régészeti felfedezése volt.

A kristálykoponya eredete homályba vész

A vitatott tétel egy kvarckristályból készítet emberi koponya, arányaiban tökéletes, megmunkálási minõségét tekintve példa nélküli. Kora meghatározatlan, funkciója nem ismert, eredete sûrû homályba vész. Nem tudni, hogy milyen módon készítették, a kvarckristály ilyen precíz megmunkálása olyasféle technológiát feltételez, amely még ma sem áll az emberiség rendelkezésére. Korábban is találtak ilyesféle darabokat, de ez azonban teljesen más volt. Ez a koponya tökéletesen hasonlít az emberi koponyához, anatómiailag tökéletes. Nem tudni, hogy milyen módon készítették, a kvarckristály ilyen precíz megmunkálása olyasféle technológiát feltételez, amely még ma sem áll az emberiség rendelkezésére.

A hetvenes években a Hewlett-Packard laboratóriuma részletes vizsgálatnak vetette alá a különleges leletet. Bebizonyosodott, hogy a koponyát egyetlen nagy kvarckristályból alakították ki, ám a készítõi egyáltalán nem használtak fémbõl készített eszközt - a mikroszkópos vizsgálat során egyetlen karcolást sem fedeztek fel a koponya felületén.
A Mitchell-koponya tehát a mai napig régészeti és technológiai paradoxonnak számít, az archeológusok rémálma, megfejthetetlen rejtély.
A lelet néhány éven át a régész birtokában volt, majd végül, a harmincas években egy Brazil múzeumba került. Ekkorra már a legendák tucatjai övezték a Mitchell-féle leletet. Megfigyelték többek között, hogy a kristálykoponya idõrõl-idõre változtatja színét és a környezeti idõjárási viszonyoktól függetlenül hol elhomályosodik, hol pedig fényesen ragyog. Egyesek úgy vélekedtek, hogy valamilyen istenség koponyája került elõ, mások idegen lények hagyatékának tartották a darabot, ismét mások pedig egy történelem elõtti, magasan fejlett civilizáció bizonyítékát látták benne.

A nácik nagy érdeklõdését váltotta ki

Érdekes megemlíteni, hogy a Mitchell-féle kristálykoponya iránt roppant nagy érdeklõdést tanúsítottak a Harmadik Birodalom okkultista szakértõi is. A fekete mágiával foglalkozó Karl Maria Willigut, a titokzatos náci boszorkány úgy vélte, hogy a kristálykoponya a Halál Istennõjének koponyája, egy õsi árja szakramentum, amely az elveszett Atlantiszról származik. Az SS Õsi Hagyatéki Hivatala 1943-ban különleges ügynököket dobott át Brazíliába, hogy elrabolják, és Németországba szállítsák a kristálykoponyát. A náci ügynökök behatoltak a múzeumba, betörték a tárló üvegét és kiemelték a felbecsülhetetlen értékkel bíró darabot. Az épületet azonban nem tudták elhagyni, mert megszólalt a riasztó és a múzeum biztonsági személyzete elfogta a tolvajokat. A betörõket kihallgatták és a kihallgatás során azok bevallották, hogy a náci kormány megbízásából követték el a bûncselekményt.
Bár a rejtélyes koponya megszerzésére tett elsõ rablási kísérlet kudarccal végzõdött, a Harmadik Birodalom vezetõi ennek ellenére sem mondtak le a kristálykoponyáról, mert újabb ügynököket vetettek be a cél érdekében. Ám a következõ csoport is lebukott. Ezt követõen a múzeum igazgatósága elszállítatta a felbecsülhetetlen értékkel bíró darabot és biztonságosabb helyre került.
De miért akarta a náci Németország megszerezni a kristálykoponyát?

A nácik okkultista szervezete, az Ahnenerbe vezetõi meggyõzõdéssel vallották, hogy a kristálykoponya egy energiafókusz, roppant fontos mágikus tárgy, az árja ember hagyatéka, amely földöntúli hatalommal bír. Érdekes egybeesés még, hogy az SS által alkalmazott legfõbb grafikus szimbólum is a koponya volt, amelyet a fentebb említett Karl Maria Willigut saját kezûleg tervezett Himmler felkérésére. Õszerinte a Mitchell-féle kristálykoponya által lehetett volna megteremteni a Herrenvolk fajt, mert a mágusokat ez a kristálykoponya oly erõvel ruházta volna fel, hogy képesek lettek volna az emberi faj evolúcióját a végsõ szintre juttatni. A kristálykoponya tehát képes lett volna felszabadítani a pogány energiákat, hogy a náci varázslók uralmuk alá hajtsák a világot. Ennek tudatában érthetõ tehát, hogy az SS miért is foglalkozott annyira kiemelten a kristálykoponyával és miért kívánták olyan hevesen Longinus Lándzsája és a Szent Grál mellett ezt az ereklyét is, amelynek megszerzésével megszerezték volna azt az okkult hatalmat, amely révén megalapíthatták volna az Ezeréves Birodalmat, és benne kitenyészthették volna a náci übermenschet, a felsõbbrangú emberi lényt.