Jégkorszak
Egy kétezer éves jégkorszak lehetővé tette, hogy a Föld pihenjen, méregtelenítse magát, tisztuljon, és így a Föld rezgésszintje emelkedni tudott. Az intergalaktikus tanács ezalatt tervezte Atlantisz ötödik és egyben utolsó kísérletét, és vezette be az Arany Korszakot, a legdicsőségesebb és legszentebb korszakot, amiben a mi bolygónk valaha is élt.

A Nagy Kristály
Egy óriási hegyikristály díszítette Poszeidon Templomát, ami egy intergalaktikus kapuként szolgált. Egyúttal központi áramgenerátor is volt. Tiszta, és ártalmatlan energiát szállított, és  Atlantisz szellemi internet-szolgáltató központjaként funkcionált. Ma ez a nagy kristály a Bermuda- háromszög közepén fekszik

Főpapok
Atlantiszban mindig hat főpap és ugyanennyi főpapnő volt - különösen fejlett kozmikus lények, akik utasításaikat közvetlenül az intergalaktikus tanácstól kapták. Mindegyikük felelős volt a tizenkét régió egyikéért. Vezető egyéniségek voltak, akik teljesen önzetlenül tevékenykedtek a nép jólétéért. Vezették a fontos szertartásokat és belemerítették az embereket a tiszta, magas frekvenciájú fénybe.

A Víz
Atlantisz lakói tökéletesen ismerték a víz csodálatos tulajdonságait, és tudták, hogy ez, mint kozmikus tisztítószer az embereket sejtszinten megszabadítja salakjaiktól. Megértették, hogy folyó víz által kedélyeik lecsillapodnak, és megkönnyítik saját spirituális és érzékfeletti képességeik elérését. Akkoriban minden templomban kutat helyeztek el, és elmentek ehhez, amikor csak tudtak. Úsztak vagy pihentek a tavaknál. Mindenekelőtt azt élvezték, hogy csöndes szemlélődésükben ülhettek, és hallgathatták a víz folyását.

Természet
Az Aranykorban Atlantisz lakói nagyra becsülték a természetet, mert megértették, hogy mindenki egy és ugyanazon forrás része. Állatok és emberek nem féltek egymástól. A növények gazdag termést hoztak, és minden teremtmény készséges volt, és szeretettel adta magából mindazt, amit csak tudott. Felfogták, hogy az Élet minden egyes formája istenien egyedi, ezért semmikor sem avatkoztak bele a genetikai törvénybe.

Megvilágosodás 
Atlantisz Aranykorában minden ember megvilágosodott lény volt. Ezt az isteni állapotot azáltal érték el, hogy derűs, elmélkedő életet éltek, és minden embertársukat és a Földanyát megbecsülték, és tiszteletben tartották. Magas rezgésükkel meg tudták magukat védeni, abban a pillanatban, amiben éltek, szeretetet sugároztak és mindent, amijük volt, nagy becsben tartották. A pozitív beállítottságuk és bizalmuk az élet folyamában, az állandó kapcsolat az istenséggel, és az, hogy nem voltak kételyeik, kétségeik,  mindez abból adódott, hogy mindenki az univerzális egység része volt.

Technológia
Atlantisz lakóinak olyan komputertechnológia állt rendelkezésükre, amilyet mi legmerészebb álmainkban sem tudnánk elképzelni. Nagy gyorsaságú szállítórendszerek, fűtőberendezések, világítás, és az összes építészet egy hanggal és szellemi energiával kombinált kristálytechnológián alapult. A teljes nagy kontinenst egy kristálypiramisokból álló kupolaszerű háló védte, és az energiáról is ez gondoskodott. És ez teljesen kockázatmentes volt, és egyáltalán nem bocsátott ki fosszilis égéstermékeket. Akkoriban lehetségessé tették nekünk a spirituális hierarchia, hogy egy olyan magasan fejlett technológiát alkossunk, aminek a segítségével több időnk maradt a pihenésre és az elmélkedésre.

Uralom az elme fölött
Az atlantisziak gyermekkoruktól tanulták uralni az elméjüket. Ennek eredményeként képesek voltak a gondolataikat egy erős energiaáramlássá sűríteni, amivel tárgyakat mozgattak, kristályokat programoztak és további más célokat valósítottak meg. Ez a képesség kizárólag a jó célok érdekeit szolgálta a boldog napokban. A magasan fejlett mágusok esetében feltételezhető volt, hogy testi folyamataikat irányítani tudták, például a testhőmérsékletüket, vércukorszintjüket és az anyagcseréjüket. Az energiamezőjüket úgy tudták uralni, hogy képesek voltak a levegőben közlekedni, egyidejűleg két helyen is megjelenni, és láthatatlanná válni.

Delfinek
A delfinek egykor a Szíriusz bolygóról jöttek azért, hogy oktassák az embereket a Földön. A delfinek bölcsek voltak, akik többek között hozzájárultak ahhoz, hogy a tengerek rezgésszintje magas legyen. Atlantiszban telepatikus úton vezették az embereket, technikai tudást és életbölcsességet adtak át, miközben együtt úsztak velük. Ez még ma is így van, gyógyítást és örömöt ajándékoznak nekünk. Támogatnak minket abban, hogy lelkünk valódi energiájával kapcsolatba kerüljünk. A bukás után Atlantisz nagyhatalmú angyalai delfinalakot öltöttek. Ezek az angyaldelfinek ma is keresik a tiszta, nyitott embereket, akikkel együtt tudnának dolgozni.

Nevelés
Atlantisz aranykorában a gyermekek auráját különleges képességű papok vizsgálták meg annak érdekében, hogy tudásukat képességük szerint irányítsák . A Tudás Templomai békés, nyugodt hely voltak, ahol szép zene szólt, hogy a gyerekek el tudjanak lazulni. Az itt levő színek segítségével aktiválták a gyerekek jobb agyféltekéjét. A papok telepatikus úton adták át nekik a szellemi tudást. A tanítás másik módja az volt, hogy a nagy tudású papok és táltosok a beprogramozott kristályokat a gyerekek harmadik szeméhez tették, és így közvetlenül táplálták be az információkat.

Telepátia
Az atlantiszi Aranykorban az emberek igen keveset beszéltek, mert fejlett telepatikus képességgel rendelkeztek, és nagy távolságokban is jól megértették egymást. Mivel mindenki képes volt arra, hogy egymás gondolatait olvassa, vigyáztak arra, hogy gondolataik mindig tiszták és rendezettek legyenek és csak pozitív üzeneteket, és képeket adjanak át. A tanító papok is telepatikus úton tanították diákjaikat. A kristályok gondolati úton lettek beprogramozva.

Egyszarvú
Az Aranykorban az egyszarvúak járultak hozzá ahhoz, hogy az atlantisziak tisztaságát és isteni ártatlanságát megóvják. A hetedik dimenzió hófehér, felemelkedett lovainak harmadik szeméből áradt egy csodálatos fény, ami mint egy spirálformájú szarvként működött, és ezt mint egy tiszta energianyalábot az emberekre irányították. Napjainkban az egyszarvúak visszatérnek. Megérintenek bennünket a méltóságukkal, szeretetükkel, szépségükkel, kecsességükkel és gyógyító erejükkel, hogy a bolygónk felemelkedésénél segítségünkre legyen.

Jelen
Az Aranykorban az emberek mindig a pillanat örömére koncentráltak. Mindig a Most-ban éltek. Még  lehetőségük sem volt arra, hogy valamit múlt időben vagy jövő időben fejezzenek ki. Minden érzésük és gondolataik ahhoz járultak hozzá, hogy megteremtsék a Holnapot. Atlantisz lakói ezzel megteremtették saját jó és boldog jövőjüket. És mivel érzelmileg mindig jelen voltak egymásnak, mindenki egyedinek, fontosnak, különlegesnek érezhette magát.

Pozitivitás
Atlantisz Aranykorában nem voltak negatív szavak. Semmi, ami ellenállást fejezett volna ki, mint például „de”, „soha”, vagy „nem megy”. Ezáltal semmi sem akadályozta az élet folyását. A szókincs is kizárólag pozitív szavakból és fogalmakból állt, és az embereknek csak hasznos ötleteik és gondolataik voltak. Állandóan megerősítették a pillanat boldogságát és az elégedettség érzését. Mivel a szellemi törvényeket követték, csak pozitív és jó dolgokat vonzottak magukhoz.

Áldás
A puszta szándékoddal képes vagy bármit és mindent az isteni energiába meríteni. Egy áldás megszépíti a víz kristályos felépítését, és ragyogóvá teszi minden élőlény sejtfelépítését. Atlantisz aranykorában az emberek folytonosan isteni áldást adtak a barátjukra, rokonaikra, állatokra és növényekre. Ezért sugároztak ekkora nagy vitalitást magukból.

Elégedettség 
Atlantisz aranykorában minden ember egyformán elismert volt. Mindenki boldog volt, azok lehettek, akik szerettek volna lenni, mély benső békéjük volt és jól érezték magukat a bőrükben. Mindenki segített mindenkinek egymás tehetségét kibontakoztatni, hogy mindenki azt tehesse, ami örömöt szerez neki. Ez vezetett az igazi elégedettséghez. És emiatt, hogy önzetlenül csak a közösségért éltek, az emberekbe megelégedés költözött, ami abban jelent meg, hogy látomásaikra bízták magukat és egójukat kizárták.

Kristálykoponya
Atlantisz aranykorában, egy olyan különleges technológia segítségével, amit ma el sem tudunk képzelni,  létrehoztak 13 eredeti méretű kvarckoponyát. 12 kristálykoponyába a 12 törzs vezetője beprogramozta saját történelmét, tudását, bölcsességét. A 13. egy magas rezgésű ametisztkoponya volt, ami minden információt tartalmazott, amivel akkoriban Atlantiszban rendelkeztek. Materiálisan ezek a koponyák jelenleg nem léteznek. Ha az emberiség eléri megint a megfelelő rezgés szintet, újra anyagi formát öltenek, hogy Atlantisz energiái feléledjenek.

Szórakozás
Atlantisz aranykorában az embereknek sokat szórakoztak, nevettek. Örömüket lelték a sportban és a játékban, a táncban és a társalkodásban, egymás társaságában, mert eközben kicserélték energiájukat. A szórakoztató és barátságos életvitel által a szabadidő egy nagyobb, fontosabb jelentést kapott.

Tisztánlátás
Atlantisz aranykorában az emberek tisztánlátók voltak, mivel a harmadik szemük nyitva volt. Észlelték a Láthatatlanok Birodalmát, az angyalokat, az egyszarvúakat és a természet szellemeit is, és kommunikáltak az állatokkal és a növényekkel. Mindenki látta az aurákat, intuíciójuk igen kifinomult volt. Érzékelték egymás érzéseit, energiáit, együtt érzőek, segítőkészek voltak egymás iránt és gondoskodtak egymásról. És volt még egy további hatás: mivel nem voltak titkaik, minden ember nyitott, őszinte és becsületes volt.

A Szfinx
Poszeidon templomának keleti kapuját egy óriási szfinx őrizte. Ő a tisztaság szimbóluma volt, és ő őrizte az Akasha krónikát, az univerzum történetét. Ez azonban kizárólag csak a nagy papok és papnők számára volt hozzáférhető. A későbbi megfelelője az egyiptomi szfinx.  Amennyiben mi szeretetben, harmóniában élünk együtt.