SZÍRIUSZI ÜZENETEK

Szinte képtelen dolog, de mégis van ilyen.

Folyamatosan azt zengik a szkeptikusok, hogy a földönkívüli élőlényeknek semmiféle tárgyi bizonyítéka sincsen. Nos, akkor vizsgáljunk meg egy ilyen dolgot. Valamikor 25 évvel ezelőtt, valahol Erdélyben egy érdekes dolog történt. Ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor mindez nem is Erdélyországban kezdődött, (amely valamicskével nagyobb, mint a mai Magyarország...) hanem Spanyolországban. Leszállt egy "nemlétező" UFO, és hátrahagyott a helyszínen egy aranylemezt. Ezen a kis lemezkén ismeretlen piktogrammok, és a mi rovásírásunkhoz nagyon hasonlatos jelek voltak. Ottani magazinok a megfejtés reményében közzé is tették ezeket, és egy ilyen magazin került egy, a hargitai hegyek között élő magyar nemzetiségű kutató kezébe. Őt én személyesen is ismerem. Vagyis valóban létező személy, akinek szívesen venném az újabb jelentkezését. Kalandos úton eljutott hozzám egy kézirata, amelyben az egész történetet leírta. Ebből idézek.

A spanyolországi aranylemez egy utasítást mutatott arra nézve, hogy hogyan kell felvenni a a kapcsolatot az ominózus lényekkel. Az utasításban az állt, hogy nagy méretben (20-30 méter) tegyenek ki egy megadott jelet egy rétre, és várjanak a helyszínen türelemmel, akár napokat, heteket is. Mésszel a fűre szórták a nagyméretű jelet, és vártak. Egy fafeldolgozó telep közelében találtak alkalmasnak látszó helyet.

Egyszercsak megjelent egy UFO, és leszállt. Ez ugye azt mutatja, hogy valamilyen eléggé sűrű gyakorisággal figyelik az egész bolygót, hiszen mindez nem a spanyol helyszínen történt! Egy szőke, teljesen emberszerű lény szállt ki a járműből, és egy fényes kis kocka alakú fémdobozt hozott magával, amit át is nyújtott a felé siető embereknek. Ekkor egy eléggé kellemetlen incidens történt.

Ezt a találkozási kísérletet csak néhányan tudták az első lemez üzenetének megfejtése után, de a dolog így is rosszul sült el. A korabeli Románia szövevényes besúgó hálózata így is riasztotta a Securitate (a valamikori román titkosrendőrség) embereit, így azok már a helyszínen lapultak, és a doboz átadásakor állig fegyverben előrohantak. Ekkor a járműből többször is sürgető hangjelzés hallatszott, és a dobozt átadó ufonauta egy kis ceruzaszerű eszközzel körbemutogatott, és jelezte a földieknek, hogy fussanak az erdőbe a dobozzal. Ugyanekkor a helyszínen is furcsa dolog történt. Lokálisan és szelektáltan a szereplőknek és a tárgyaknak is "megállt az idő". Ennél jobbat nem tudok írni, mert az erdő felé menekülők és az űrutas tudtak mozogni, de a katonák és a többi jelenlévők teljesen lemerevedtek. De nemcsak az emberek, hanem a fegyverek is, amivel éppen akkor lövöldözni próbáltak. Az űrpilóta visszatért a járműbe, és a gépezet felszállt. Kis idő múlva eldördültek a lemerevedett fegyverek, és ennek első áldozata éppen egy Securitátés belügyis lett. A beindult géppisztollyal az egyik belügyis lelőtte a másikat. Később az egyik kutató is meghalt, aki a tarkóján sebesült meg a harcban, éppen a földönkívüli fegyverétől. Csak napok múlva jelent meg rajta egy egyre intenzívebb vörös folt, majd belehalt valamilyen sugársérülésszerű tünetekkel járó sebesülésébe. A többieket sokáig keresték a titkosszolgálat emberei, és végül is kiverték belőlük a doboz addigra már lerajzolt és lefényképezett tartalmának rejtekhelyét. Ez a szemtanúk (a kutatók) véleménye szerint egy belül rekeszes nikkel doboz volt, olyasmi, mint amiben a mikroszkóp tárgyüvegeket szokták tartani. A doboz teljesen zárt volt, mintha teljesen egy darabból lenne, ezért felfűrészelték a "tetejét", és így jutottak a benne lévő arany színű lemezekhez. A dobozt, a lemezeket és a filmeket elkobozták tőlük.

Azért mégis maradt valami, amin most együtt elgondolkozhatunk. Az ábrákat én tettem erre az arany alapra, mert már csak a rajzolatok maradtak meg, így az itt látható lemezek csak illusztrációk. De ettől még előkerülhetnek Bukarestben az eredetiek is. A közel száz lemezből itt bemutatok 16 darabot, és megkísérlem azok magyarázatát adni. Ez "kissé" el fog térni a kézirat szerzőjének eredeti magyarázataitól. Én a saját tudásom szerint közelítem meg a kérdést, bár az eredeti szöveg is érdekes. A szerző valahol Szatmárnémedi környékén lakik, de sajnos a címét és a nevét már elvesztettem. Úgy tíz évvel ezelőtt találkoztam vele. Az akkor feltett kérdéseimre adott válaszai őszinték voltak, és olyan részletekre is kimerítő és pontos választ adott, hogy mindebből láttam, hogy a története igaz, és valóban találkozott a fenti idegenekkel. Ismerem azt a skilltípust.